Magamról

Saját fotó
Hungary
Négy gyemek Édesanya és 6 uóka nagyija, feleség 51 éve , Szeretem a virágokat és békét a föjdön ami sajnos nehéz ...de bizunk a jö ISTENBEN! ....Érzékeny ,aggodó ,néha bohém , ilyen a karmám...

A titokzatos fehér rózsa ***

A titokzatos fehér rózsa ***
A titokzatos fehér rózsa Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta. - Milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte. - Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín, semmi különlegesség! - Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát hogy néz ez ki? "Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül. - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is. - Ez meg mi? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó. - Ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas. - " Miért kell bántani? " - Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki ! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt ! - Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka. - Ki kell irtani ! A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette. - Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ... Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.***
Photobucket

Egy édes emlék vágyát keresem...


Több vagy, mint emlék
Több vagy, mint emlék,
Most is veled lennék,
Belenéznék szép szemedbe,
A könnynek többé nem lenne értelme.

Egyedül vagy, tudom,
El kéne indulnom az úton,
Mely szívedhez elvezet,
De visszatartanak a kötelek.

Ami volt elmúlt,
Egy apró fellángolás,
Szívem ettől feldúlt,
Zaklat egy látomás.




Benne velem vagy boldog,
Benne nincs, aki zokog,
Benne csak örömkönnyek hullnak,
Búcsút intve a zord múltnak.

De régen volt, hogy kellettél,
Már túl messzire mentél,
Ahogy nő a távolság,
Úgy fakul a látomás.

Volt más, de mit ér?
Nekem mellette is te kellettél,
Hasztalanul időt pazaroltam rád,
Könnyes szemmel vártam a csodát.


S lehullott a köd, megjelent egy felhő,
Mi a rózsaszín fátylon merőben túlnő.
S mikor a felhő elment, én is tisztán láttam,
Szívedre azóta többet sose vártam.

De több vagy még, mint emlék,
Álmodtam is veled,
Kívántam, bár szívedbe félnék,
Hittem, de már nem merek.

Megingott a hitem, vele a remény,
a vágyódás, az élet bizony nagyon kemény.
Veled alszom el, elmémben ott vagy még,
ha már nem is kellesz, tudd, több vagy, mint emlék.

Abonyi Stefi









Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt." (Tatiosz)








2 megjegyzés:

  1. Köszönöm meghívásod!
    Szenzációs vagy, napról napra csodálom alkotásaid.
    ,,A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek."

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Romikám...tudod ez vagyok egy álmodozó és néha én is ide tévedek ,írok ,dalolok és lelkem érzéseit ide szerkesztem meg! Ha valaki megkérdezné?? ezt felelném!
    "Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része."
    Sok tanulni valóm van még! van aki megérti -kedveli...aki nem ne olvassa mehet tovább...
    Köszönöm hogy itt jártál...
    VISSZA VÁRLAK MINDÉG!
    Aliz

    VálaszTörlés