Magamról

Saját fotó
Hungary
Négy gyemek Édesanya és 6 uóka nagyija, feleség 51 éve , Szeretem a virágokat és békét a föjdön ami sajnos nehéz ...de bizunk a jö ISTENBEN! ....Érzékeny ,aggodó ,néha bohém , ilyen a karmám...

A titokzatos fehér rózsa ***

A titokzatos fehér rózsa ***
A titokzatos fehér rózsa Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta. - Milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte. - Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín, semmi különlegesség! - Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát hogy néz ez ki? "Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül. - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is. - Ez meg mi? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó. - Ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas. - " Miért kell bántani? " - Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki ! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt ! - Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka. - Ki kell irtani ! A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette. - Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ... Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.***
Photobucket

Igazi nők...Müller Péter..tollából írva!!!


Igen beszélgetünk az igazi férfiről ...de beszélgessünk az igazi nőkről is ...



Müller Péter az igazi nőről....

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed,
az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a
második réteget, a gyengédséget,
a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod,
a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a
hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.


A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó.

A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.

Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében.

Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki.

Egy nő „erogén zónája”: a lelke.

[Müller Péter]

Ezért kívánja a férfi a nőt-Müller Péter



Nehezebb egy rövid cikket megírni, mint egy egész könyvet. Tudod, miért? Mert tömörnek kell lennem. Utoljára a tiszteletről beszéltem. Hogy a szeretetben mennyi tisztelet van.

Ha ilyesmit mondok, nagyon mélyre kell ásni magamban, "modern" lelkem romjai alá. Meg kell keresnem azt az ősi eszményt, mely nem hullott még darabokra bennem, és nem torzult el a felismerhetetlenségig.

Kutass te is, magadban. Én úgy szoktam, hogy megkérdezem a lelkemet, és utána hosszú ideig figyelem a mélyről jövő, őszinte válaszaimat. Kérdezd meg magadtól: tudtál-e szeretni egy olyan embert, akit nem tiszteltél? Ha szerettél egy férfit, nem tisztelted is egyben? Nem abban a pillanatban pukkant szét a szerelmed buborékja, amikor nem tisztelted többé?

Azt hiszed, mi nem így vagyunk, férfiak? Mit gondolsz, mit érez egy szerelmes férfi? Kinek lát téged, ha szeret?

De tovább megyek. Mit gondolsz, mi rejlik még egy testi kívánás mélyén is? Mi rejlik akár egy futó ölelkezésben is? Azt mondjuk manapság, állati ösztön. Hormonok játéka. A kielégülés sóvárgása. A test "bűne" - ha vallásos vagy.

Jó lenne, ha csak ennyi volna! Nem lenne belőle ennyi botrány, zűrzavar, ennyi semmi másban át nem élhető öröm, eksztázis, tragédia - nem lenne az életünk központi kérdése.

A szexualitás: misztérium.



Ha már nem bír magával valaki, nőt keres, egy futó kalandot, akár egy utcalányt, pénzért. Van ugyanis a szeretkezésben - bárkivel, még egy vadidegen nővel is - egy olyan pillanat, amikor nemcsak egy testet érez a testével összegabalyodva, nemcsak egy nevesincs prostituáltat hanem A NŐT. Ezért fizet. A nagybetűs élményért.

NŐT AKAROK! - kiált nemcsak a teste, a lelke is. Ez a férfi ŐSKIÁLTÁSA. És ha egy nő ölel valakit, legyen az a férje, a szeretője, vagy akár egy futó kalandja valakivel, akinek odaadta magát... akkor van az ölelésnek - ha nem teljesen sivár - egy olyan pillanata, amikor nem a Béla öleli, vagy az, akinek a nevét sem tudja talán - hanem A FÉRFI.

FÉRFIT AKAROK! - ez a nő ŐSKIÁLTÁSA. Minden nő ölében rejtélyes mélység van. Befogadás, hazatalálás. És egy álló hímvesszőben a Teremtő szimbóluma, mely egy igazi szeretkezésben szinte vallásos imádat tárgyává válik.

Lelkünk mélyén az érzéseink NAGYBETŰSEK. Egy férfi, abban a fázisban, amit a modern világ a maga primitív nyelvén "kielégülésnek" nevez, KIRÁLYNAK érzi magát.

Tovább megyek.

A nő, ha igazi az ölelés, KIRÁLYNAK is érzi őt! Sőt, ISTENNEK. Egy Béla, ha jól ölel egy nőt, KIRÁLY lesz, sőt TEREMTŐ ISTENSÉG. Egy-két pillanatig. Vagy háromig. Ezért óriási hatalom a szex. Misztérium. Mert a férfi számára is megvillan ennek a tükör-élménye: nem egy Mancival, vagy Husikával, hanem A NŐVEL találkozik, akit most ő tesz BOLDOGASSZONNYÁ.

Ez az élmény nem tudatos. A mélytudatunk csakis a nagybetűt ismeri. Ott élnek a mítoszok és a szimbólumok. És ezek megvillannak, a legegyszerűbb emberben éppúgy, mint egy bölcs filozófusban, egy futó szeretkezésben is éppúgy, mint egy nagy találkozásban.

Életünk ritka csúcspillanataiban fölfelé látunk. Magunkban és másokban is.

Ezt aztán lehet hormonokkal, mirigyekkel, ösztönökkel magyarázni. Mindez a testi síkon igaz is. Ha itt, a földszinten megrekedsz, a misztériumot akkor is átéled. A testi kéj pillanatában a teljes Ember megrendül benned, és ha egy pillanatra kinyílna a szemed, fölláthatnál az Istenig. Én még soha nem találkoztam olyan férfivel, aki az öröm csúcspontja felé közeledve a mirigyeire vagy a tesztoszteronszintjére gondolt volna.

A Lélek a mai, kisbetűs világban is működik bennünk. Egy-egy pillanatig. Megvillan a nagybetű! Nemcsak szép, de sajnos torz formában is. A megerőszakolásban, a perverzióban, a szadizmusban is. Sajnos ilyenkor is NAGYBETŰSEN látunk. Csak a vonzalmunkat ekkor nem a szeretet, hanem a gyűlölet motiválja.

Az ÖRÖK NŐ legyőzésének elvakult indulata. Mivel egy népet a nők reprezentálják (nem véletlen a különféle származási elméleteknél az anyák döntő szerepe), a degenerált férfi egy másik népet akkor tud igazán legyőzni, ha a nőit maga alá teperi. Ez messzire vezető gondolat. Elvisz a nőgyűlölet pokolköreibe, ami nélkül a nemek kapcsolata nem is igen érthető.

A Talmud azt mondja: "A férfi és a nő olyan, mint a tűz. Ha közöttük van az Örökkévaló, egyesülnek. Ha nem, fölemésztik egymást." Így lesz, látod, a Szeretetből Gyűlölet. Nézd meg a mai elvadult szakítások és válóperek zömét.

A férfilélek mélyéről - a saját lelkemről is beszélek! - ezt a nőgyűlöletet is ki kell olvasni. Különben nem értjük meg a nők több ezer éves világhelyzetét.
    

Igéző női szemek!

 

Kedves hölgyek ,nők , asszonyok a szemetek az mi sohasem hazudott.
Szemetekbe nézünk s látunk örömöt , fájdalmat, először a múltat- ami nektek elmúlt , s bennetek mély nyomot hagyott,
S ha mélyebbre ássunk szemeteken át lelketekig, ott észrevesszük a jelent.
A jelen gyötrelmeit, fájdalmait látjuk rajtatok, melyet sokszor férfiszív okozott.
Tettünk nektek jót, adtunk örömöt, de sajnos sokszor fájdalmat, s könnyet is kaptok.
S ha túlnő rajtunk ez az értelem megértjük bennetek a gyengédséget, a kedveskedés tüzes vágyát, a mindig cirógatni vágyó női lelketek hangját.
S ez nem elég a férfi szemnek, ki igazán szereti asszonyát az tovább lát, látja benne az öröm pajkosságát.
Látja benne a harag szikrázó vad villámát, s a vihar utáni csend nyugodt harmonikus vágyát!
Amikor testetek üzen nekünk, szemeteken keresztül teszi meg azt, üzeni a gyönyört, bánatot, a fáradtságot,s apró örömöt.
A szemetek az mely hazudni nem tud, benneteket ő árul el.
S ha szemünkbe ti nem mertek nézni, csalfaságot rejtetek, s keserű annak minden egyes perce, mit ti ellőlünk rejteni mertek.
Visszaüt majd rátok százszor ezerszer, gyötrő álmotokban marcangolja lelketek.
S ha felébredtek, s szemetekbe néznek férfi fürkésző tekintetek, előjő az lelketek mélyéről, s a felszínt fodrozza, s ki lát annak lelkét megborzolja.
A ti szemetekben látjuk a szeretetet, melyt nekünk adtok, tiszta szívvel szeretni még ti is tudtok.
A nőknek minden titka , szemben rejtezik, felvértezni az igazsággal mit titkon rejtezik.



Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.



– Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik. Add tovább ezeket a gondolatokat minden nőnek, akit csak ismersz. Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni. Segíted a nők önbecsülését! HISZ MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET
Szeretetemmel küldöm ÉN is : Nektek

Aliz




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése