Magamról

Saját fotó
Hungary
Négy gyemek Édesanya és 6 uóka nagyija, feleség 51 éve , Szeretem a virágokat és békét a föjdön ami sajnos nehéz ...de bizunk a jö ISTENBEN! ....Érzékeny ,aggodó ,néha bohém , ilyen a karmám...

A titokzatos fehér rózsa ***

A titokzatos fehér rózsa ***
A titokzatos fehér rózsa Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta. - Milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte. - Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín, semmi különlegesség! - Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát hogy néz ez ki? "Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül. - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is. - Ez meg mi? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó. - Ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas. - " Miért kell bántani? " - Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki ! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját. - Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt ! - Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka. - Ki kell irtani ! A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette. - Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ... Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.***
Photobucket

Eridj



Hagyj itt,ha tudsz
Ha gondolod,hogy van hozzá erőd
Ne búcsúzz,ne szólj,ne ints!Eredj
Csak aztán jól vigyázz,hogy elfeledj
Nagyon vigyázz nehogy egy holdas éjen
A múltunkból valami vissza térjen
Egy szófoszlány egy csók emléke csak
Mert akkor véged,megölted magad
Lásd,én megbékülten fogok kezet veled
Hiszen szerettél és szerettelek
Utadat többé élném állom
Nem tartalak vissza,bár volna minek
A sors parancsol mindenkinek
Ha majd lekonyulásban a tűz
Mely most mellőlem messzi űz
Ha majd kialszik a szerelmi láng
A tűz helyén nem marad más
Csak valami kevés kihűlt parázs
Mely nem melegít többé és nem vakít
Fájni fog,hogy megöltél valakit
De most itt vagy látlak és hallak
Ne tudd meg,hogy sírok és megáldlak
Szeressenek,légy boldog,szeress
Segítsen Isten,s gyorsan felejts
Hagyj itt ha tudsz, eredj fuss....
Photobucket
Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)