Tábory Maxim:
SZÍVBÉLI SÁRKÁNYEREGETÉS
Vidáman szökdécselünk
a sárgatéglás úton
álmaink Óz vára felé;
új dalokat énekel szívünk
és a tavaszi napsugár
tükröződik ismét szemeinkben.
Zöld mezők felé megyünk...
Fent libegnek sárkányaink
és az út menti lombos fák
megértően mosolyognak
ki nem mondott ábrándjaink felett.
Pihenjünk le itt,
e csendes réten
vágyaink szétnyitott takaróján
és hadd eregessük
szívünk sárkányait.
Míg e békés dombok felett
táncolva ingó
szív-sárkányainkat
vonzza magához a szélben
a derült ég,
szerelmes szemeink
izzó parazsai
egymásba fonódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése