A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.
“Mennyi élet, mennyi pezsgés, mennyi ember, de mára már mind halott… Rád is ez a sors vár… Élj hát, élj, amíg élhetsz… az idő elröpül… Keresd az erényt, hogy értékes ember légy…, keresd a valódi, szellemi-lelki értékeket, hogy igazán élj, s ne légy parazita. Ne a pénzt hajszold, az idő elröpül, s észre sem veszed, már itt a vég. Keresd a boldogságot is, hiszen a felüdülés, a belső béke, de a lüktető gyönyör is fontos, – ám hagyj belőle másnak is, hisz más is élni akar, boldogságra törekszik, nem csak te. Légy toleráns és ne ítélkezz senki felett, hisz’ a vége úgyis közös: a sírgödör… Kevéske idődet használd ki jól: az ‘élni és élni hagyni’ remek elv, mert nem foszt meg semmitől, de ezt követve másokat sem rekesztesz ki semmi jóból… Szeresd az embert, hisz sorstársad ő, – épp oly’ halandó mint te vagy. Ami neked fáj, fáj az neki is. Ne tipord el, maradj Ember…”Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése